nyomatékának

Nyomaték (torque) a forgómozgást kiváltó erőhatás, amely egy adott forgástengely körüli fordulást idéz elő. A nyomatékot úgy számoljuk ki, hogy a forgástengelytől az erő hatásának helyéig vett r vektort és az ehhez alkalmazott F erőt kereszthatással kombináljuk: M = r × F. A nyomaték nagysága M = |r| |F| sin θ, ahol θ az erő és a r vektor közötti szög.

Az M vektoros mennyiség, iránya a jobbkéz-szabály szerint határozódik meg. Az SI mértékegység a Newtonméter (N·m). A nyomaték figyelembe veszi az erő irányát és a lever arm hosszát, ezért két azonos erő különböző távolságokból eltérő nyomatékot adhat.

Dinamikai összefüggésként a külső nyomatékok összege a forgásirányú változásának arányát adja meg: ∑τ = dL/dt. A L a szögmomentum, L = Iω, ahol I a tehetetlenségi nyomaték és ω a szögsebesség. Ha az I állandó és a forgás síkja fix, τ = Iα, de általánosan τ = dL/dt. Ezt a kapcsolatrendszert használják a forgó rendszerek leírására.

Példák: egy ajtó nyomatéka M = F d, ahol d a kilincs és a zsanér közötti távolság; statikában az összes nyomaték a forgáspont körül zérus, ∑τ = 0. A nyomaték a gravitációs erő és más külső hatások következtében is lép fel forgó testeknél.

Ha a kifejezésben a nyomatékának alakot látjuk, az a nyomaték birtokos alakja: például "a test nyomatékának nagysága" vagy "nyomatékának iránya".