nyomatokat

Nyomatokat, vagy grafikai nyomatokat, a képek többszörös előállítására használják: a motívumot vagy alakzatot egy mátrixon (például lemez, fa vagy linóleum blokkjai) kivitelezi, amelyből tinta kerül a papírra. Ezek lehetnek eredeti nyomatok, amelyeket a művész maga hozott létre a mátrixból, vagy reprodukciók, amelyek egy már létező mű másolatai.

Fő technikák közé tartozik a relief-nyomtatás (fa- és linóleum alapú nyomatok), a mélynyomtatás (karcolás, réz- és acéll lemezek tintázása), a litográfia és a szitanyomtatás. A modern gyakorlatban egyre elterjedtebb a digitális vagy giclée nyomat.

A nyomatokat általában korlátozott példányszámban készítik; minden példány sorszámozott, és a művész aláírásával látják el. Gyakori a példányszám megjelölése, például 12/100. Az úgynevezett AP vagy „művész-próba” példányok a standard kiadványtól eltérő státuszt jelentik. A kiadás állapotát, a mátrix és a papír minőségét, valamint az alkotó hírnevét összességében befolyásolja az érték.

A grafikai nyomatok története a 15. századig nyúlik vissza, és a korai mesterek, például Dürer, jelentős szerepet játszottak bennük. A 19. és 20. században a technikák fejlődése szélesítette a hozzáférést, és ma a nyomatok fontos részét képezik a múzeumi gyűjteményeknek és a modern művészeti piacnak. A hitelesség és a dokumentáció kiemelten fontos a gyűjtők számára.