nyersanyagfelhasználást

A nyersanyagfelhasználás a gazdasági tevékenységek során felhasznált nyersanyagok összességét jelenti, ideértve az ásványi nyersanyagokat, a biológiai eredetű anyagokat és az energiahordozókat is. A koncepció a termelés és a fogyasztás erőforrásigényének mérésére szolgál, és összefügg a természeti erőforrások korlátaival, az éghajlatváltozással és a hulladékgazdálkodással.

A nyersanyagfelhasználás mérése során több mutatót használnak. A nyersanyagfelhasználási intenzitás (anyagigény) a kibocsátott vagy megtermelt értékre vetítve megadja, mennyi nyersanyag szükséges egy adott termék vagy kibocsátás előállításához. A hazai anyagfogyasztás (DMC) és a környezeti anyaglábnyom is része a kiértékelésnek. A gazdaság szerkezetének változása és a termelés technológiája jelentős hatással van a felhasználásra. A nyersanyagfelhasználás trendjeit és hatásait ezért gyakran elemezik kapcsolódó szempontokkal, például a termékek élettartamával és a szolgáltatásokkal való összefüggésben.

Az egészségügyi, gazdasági és környezeti hatások közé tartozik az erőforrás-kimerülés kockázata, a kibocsátások és a hulladékképződés növekedése, valamint a termelés- és hulladékkezelés környezeti terhei. A nyersanyagfelhasználás hatékonyságának javítása hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez és az energiaszektor terhelésének csökkentéséhez.

Gyakorlati megközelítések közé tartozik a körforgásos gazdaság elveinek alkalmazása, az anyagok hosszú élettartamú használata, javítás, újrahasznosítás és az anyagtervezés a hosszú élettartam figyelembevételével. Emellett a vállalatok és kormányok olyan stratégiákat dolgoznak ki, amelyek a nyersanyag-szükséglet csökkentését, a helyi ellátási láncok erősítését és a nyersanyagárak volatilitásának mérséklését szolgálják. Európában és világszerte folyik a nyersanyagfelhasználás hatékonyságának növelését célzó jogszabályi és intézményi környezet kiépítése.