nehézfémelemeket

Nehézfémelemek vagy nehézfém-elemek olyan fémes elemek, amelyek gyakran magas sűrűségükről és tömegarányukról ismert, és amelyek toxikus hatásokkal járhatnak a környezetre és az élőlényekre. A pontos definíció nem egységes: a gyakorlati megközelítés a magas sűrűséghez és a potenciálisan mérgező hatásokhoz köti. Ezek az elemek természetes módon előfordulhatnak a földkéregben, de ipari tevékenységek, bányászat, égetés és hulladékgazdálkodás révén koncentrálódhatnak a környezetben.

Példák és felhasználások. Gyakori példák közé tartozik az ólom (Pb), higany (Hg), kadmium (Cd), króm (Cr) és nikkel (Ni); a cink (Zn) és a réz (Cu) szintén előfordulhat a nehézfémek kategóriájában, bár ezek közül néhányat élőlények számára is szükséges nyomelemként ismerünk. Ezeket gyakran használják akkumulátorokban, galvanizálásban, ötvözetekben, elektronikai alkatrészekben, katalizátorokban vagy pigmentanyagokban.

Egészségügyi és környezeti hatások. A hosszú távú, ismétlődő vagy magas expozíció számos egészségügyi problémához vezethet, például idegrendszeri, vesekár, tüdő- és bőrkárhoz, valamint bizonyos esetekben karcinogén hatáshoz is társulhat. A legérzékenyebbek közé tartoznak a gyermekek és a terhes nők. Környezetben ezek az elemek hosszantartóan maradhatnak és felhalmozódhatnak élőlényekben (bioakkumuláció), ami föld- és víztestekben pollutionhoz vezethet.

Irányelvek és kezelés. A nehézfém-szennyezés visszaszorítására és megelőzésére nemzetközi és regionális szabályozások léteznek, például az Európai Unió RoHS és REACH irányelvei, valamint különböző munkahelyi és WHO irányelvek. A megelőzés és kezelés magában foglalhatja a forráscsökkentést, a lég- és vízszennyezés monitorozását, a szennyezett talaj és víz tisztítását, és a biztonságos hulladékkezelést.