multiplexelése

Multiplexelés (multiplexelése) olyan technika, amely lehetővé teszi több jel egyetlen hordozón vagy közegen történő továbbítását úgy, hogy a célhoz érve a jelek megkülönböztethetők legyenek. A cél a hordozó sávszélességének hatékonyabb kihasználása, a hálózati kapacitás növelése és a költségek csökkentése.

A multiplexelés alapvető típusai közé tartozik az időosztásos multiplexelés (TDM), ahol minden jelnek meghatározott időrés jut; a frekvenciaosztásos multiplexelés (FDM), amely különböző frekvenciákat rendel a jelekhez; a kódosztásos multiplexelés (CDM), amely különböző kódokkal kódolva különíti el a jeleket; a hullámhosszmultiplexelés (WDM) optikai hálózatokban, ahol különböző hullámhosszú fény adja a különböző csatornákat; és a statisztikus multiplexelés, amely a tényleges forgalom alapján dinamikusan osztja meg a sávot. Előfordulhatnak kombinált megvalósítások is, például TDM és WDM együttese optikai rendszerekben.

Működése során a multiplexer egy közös közegen egyesíti a beérkező jeleket, míg a demultiplexer a céloldalon vissza nem választja őket. A folyamat szinkronizációt, védő sávokat és gyakran kódolási vagy jelzáró megoldásokat igényel a jel-zaj elkülönítésére és a torzítás minimalizálására.

Alkalmazási területek közé tartoznak a telekommunikációs hálózatok, a kábeltelevízió, az optikai adatátvitel és a vezeték nélküli rendszerek, ahol a multiplexelés lehetővé teszi nagyobb átviteli kapacitás fenntartható, költséghatékony működtetését. Előnyei közé tartozik a jobb sávkihasználás és skálázhatóság, míg kihívásai közé tartozik a végponti eszközök összetettsége és a szinkronizációs követelmények.