mulcsozás

Mulcsozás a talajfelszín lefedésének kertészeti gyakorlatát jelenti, amelynek fő célja a talaj nedvességének megőrzése, a hőmérséklet stabilizálása, a gyomok visszaszorítása és a talajélet javítása. A mulcsanyagok lehetnek szervesak, például szalma, faforgács, lomb, komposzt vagy egyéb kerti hulladékok, illetve szervetlenak, például műanyag fólia, geotextília, kavics vagy kerámiagranulátum.

Az alkalmazott anyagok típusa szerint a mulcs lehetőségei közé tartozik a környezetbarát, fokozottan biológiát támogató szerves réteg, valamint a gyakorlatilag állandó védekezést biztosító szervetlen réteg. A szerves mulcsok hosszú távon javítják a talaj szerkezetét és tápanyag-készletét, a szervetlen mulcsok pedig gyorsan megoldják a gyomelnyomást és a nedvesség megőrzését.

Gyakorlati szempontok szerint a mulcsot egyenletesen kell elosztani, vigyázva a tömörödés elkerülésére. A törzs körüli területen legyen némi szabad tér, és a vastagság általában 5–8 cm a szerves mulcsoknál; szervetlen mulcs esetén a réteg lehet vékonyabb, de elég legyen a nedvesség megtartására. Rendszeres felújításra lehet szükség, mert az anyag idővel töredezik vagy elfogynak a tápanyagok.

Előnyök közé tartozik a nedvesség megtartása, a gyomok visszaszorítása, a talajhőmérséklet-szabályozás és a talajélet támogatása. Kockázatokként felmerülhet a túl vastag réteg által okozott levegőzettség és vízmozgás korlátozása, a nedves környezetben előforduló fa- vagy gombás betegségek növekedése, valamint szénalapú mulcsok esetén nitrogénkivonás. Törzs környékének védelme és a friss mulcs időben történő felújítása ajánlott.

Gyakorlati alkalmazások között szerepelnek kertészeti ágyások, díszkert, gyümölcsfák körüli területek és üvegházak.