mondatsorrend

Mondatsorrendnek nevezzük a mondat belső összefüggését adó mondatrészek – alany, állítmány, tárgy és határozók – egymáshoz való sorrendjét. A magyar nyelvben a ragozás és a jelölő végződések szerepe lehetővé teszi, hogy a szavak rendje ne legyen teljesen merev, így a mondat jelentése részben a mondatszerkesztésre vonatkozó szabályokon és a beszédhelyzeten múlik. Ennek ellenére a kiindulópontot gyakran az alábbi alaprend jelenti: alany–állítmány–tárgy (SVO), és az ige a mondat központi eleme, gyakran a második helyen áll, különösen, ha a mondat eleje kiemelt vagy témaként funkcionál.

A mondatsorrend rugalmasabb, mint sok nyelvben. A hangsúly és a témázottság gyakran határozza meg, melyik elem kerül az első helyre. Például: A macska eszik halat. Halat eszik a macska. Az előbbi a megszokott, semleges sorrend, az utóbbi pedig az objektum hangsúlyozására szolgál. Idő- vagy helyhatározók is előre kerülhetnek: Ma a diákok az iskolában dolgoznak. Az ilyen variációk a kommunikációs céloktól és a beszédhelyzettől függenek.

A mondatsorrend tehát a jelentés kiemelését szolgálja, miközben a nyelvtani ragszer biztosítja a mondatok érthetőségét. A gyakorlati megértéshez fontos figyelembe venni a kontextust, a hangsúlyt és a szótagok képzését.