metapopulációs

A metapopulációs megközelítés az ökológiában a fajok térben elkülönült populációinak és azok közötti kapcsolatok vizsgálata. Ezek a populációk gyakran külön élőhelydarabkákban élnek, de közöttük vándorlás és génáramlás előfordulhat. A metapopuláció dinamikája a piramiszerűen mozgó tömbök kipusztulását és kolonizációját együttesen írja le, ami a fragmentált tájak fennmaradását befolyásolja.

Az elméleti alapok közé tartozik a Levins-féle modell, amely a kolonizációs rátát (c) és a kipusztulási rátát (e) használja a foglalkoztatottság (P) leírására. Hosszú távú egyensúlyi állapotnál P* = 1 - e/c, feltéve, hogy c>e. A kapcsolatok erősségét és a kölcsönös elérhetőséget a hálózati szerkezet, a távolság és a környezeti feltételek szabályozzák. A mentőhatás is kiemelt jelenség, amikor a kipusztult, de közelben lévő foltok némi kolonizációval visszafordíthatják a folyamatot.

Specifikus metapopuláció-típusok közé tartozik a klasszikus metapopuláció, a patchy fényvisszaverés vagy a mainland–island dinamikák. A táj hálózata és a kapcsolódó élőhelyek rendezettsége jelentősen befolyásolja a populációk hosszú távú fennmaradását és a genetikai változatosságot.

Gyakorlati jelentősége van a természetvédelemben: fragmentált élőhelyek esetén a rezervátumhálózatok tervezése, korridorok kiépítése és a monitorozási programok a metapopuláció dinamikájának figyelembevételével javítják a fajok fennmaradását és a kezelések hatékonyságát.