metafizikának

Metafizikának (metafizika) a filozófia azon ága, amely a megismerésen túli valóság alapelveit, a lét természetét és a dolgok közötti alapvető viszonyokat vizsgálja. A kifejezés görög eredetű: meta ('túl') és physiká ('fizika'), azaz a fizika könyvein túl eső kérdéseket tárgyalja. A metafizika fő területei közé tartozik a lételmélet (ontológia), az ok-okozat, a tér és idő természete, a lehetőség és szükségszerűség elvei, valamint a szubsztancia és általános tulajdonságok problematikája.

Történeti fejlődése gyökerei az ókori Görögországba nyúlnak; Arisztotelész Metafizikája a létalapelvek és az első okok problémáit tárgyalja. A középkorban a scholasticizmus a hit és értelem viszonyát, a lények szerkezetét és az isteni alapokat vizsgálta. A modern korban Kant a metafizika lehetőségét és határait vitatta, s ezt követően a 19–20. században a fenomenológia és az analitikus metafizika új megközelítéseket hozott.

Ma a metafizika két fő irányban fejlődik: az analitikus metafizikában a semmi, kiindulópontok, semleges fogalmak és a modalitás kérdései kerülnek előtérbe; a kontinentális hagyomány pedig a nyelv, a tapasztalat és a létezés értelmezését hangsúlyozza. A tudományokkal való kapcsolata összetett: a metafizikai kérdések gyakran fundamentálisak, de ezért is vitatottak és nyitottak a különböző megközelítések.