menedékjogi

Menedékjog (mennyország: a környezetben) a külföldiek és hontalan személyek védelmét és jogi státuszát szabályozó jogág. Célja, hogy akiket üldöztetés, hátrányos megkülönböztetés vagy más súlyos veszély ér fenyeget hazájukban, megfelelő védelmet kapjanak, és jogszerűen tartózkodhassanak a befogadó joghatóság területén. A menedékjog magában foglalja a kérelem benyújtását, a kvalifikálási eljárást, a védelem megállapítását és a kapcsolódó jogok biztosítását.

A nemzetközi keretek közül a Genfi Menedékjogi Egyezmény (1951) és a hozzá kapcsolódó 1967-es Protokoll alapozza meg a jogok kissé általános elveit, így a nem visszaküldés elvét (non-refoulement) és a védelem biztosítását. Az uniós és nemzeti jogrendszerek ehhez kapcsolódóan kidolgozzák a kérelmek elbírálásának részletes eljárásait, a menedékjogosultság kritériumait és a jogosultság végrehajtásának módját. A menedékjog a következő védelmi formákat ismeri: menedékes státusz (refugee status), kiegészítő védelem (subsidiary protection) és humanitárius védelem. Európai Unióban a Dublin-rendelet, a kvalifikációs és az eljárási irányelvek határozzák meg az eljárások és a jogorvoslatok kereteit, valamint a tagállamok közti felelősségmegosztást.

Az eljárás általános elemei közé tartozik a kérelmezés, személyes meghallgatás, bizonyítási eljárások, döntés és jogorvoslat. A kérelmezők jogai közé tartozik a jogi képviselethez és tolmácsoláshoz való hozzáférés, a megfelelő tájékoztatás, az egészségügyi és alapvető szükségletekhez való hozzáférés, illetve a családegyesítéshez való jog. A menedékjogot gyakran érinti az együttműködés és integrációs folyamat, valamint a hosszú távú tartózkodási státusz kérdései.