menedékjogot

Menedékjog az államok jogrendszerének része, amely az üldözés elől menekülők számára védelmi és eljárási kereteket határoz meg. A nemzetközi alapelvek közé tartozik a Genfi Egyezmény (1951) a menedékjogosultságról és annak 1967-es protokollja, amelyek garanciát nyújtanak a tartózkodáshoz való jogra és a non-refoulement elvére, vagyis arra, hogy a kérelmezőt ne küldjék vissza olyan helyre, ahol életét vagy szabadságát közvetlen veszély fenyegetné. Az eljárásokban az érintett személy kérelmezőként lép be, és az érdemi vizsgálat során megállapítják, hogy jogosult-e menekült státuszra vagy más védelmi formára. Az Európai Unióban és más régiókban a közös menekültügyi rendszer (CEAS) keretében történik az eljárás és a tagállamok közötti együttműködés; a Dublin rendelet meghatározza, melyik ország felelős a kérelem elbírálásáért.

A legfontosabb védelemformák közé tartozik a menekült státusz, a kiegészítő védelem (subsidiary protection) és időnként a humanitárius védelem. Az eljárás során felmérik a személy veszélyeztetettségét, és a döntés után jogorvoslatra van lehetőség. A kérelmezők jogai közé tartozik a tartózkodási jog a döntés ideje alatt, hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz, valamint a megfelelő jogi képviselethez és fellebbezéshez való jog. A menedékjog célja, hogy védelmet nyújtson az olyan személyeknek, akiket üldözés ér, és lehetővé tegye számukra biztonságos és jogszerű beilleszkedést vagy visszatérést, ha az biztonságos.