megalapozottságáról

A megalapozottság egy állítás, döntés vagy teória alátámasztottságának minőségét jelöli. A kifejezés arra utal, hogy van-e meggyőző alap, bizonyíték vagy érv, amely a kijelentést támogatja. A megalapozottság fogalma a filozófiában, epistemológiában, logikában és a tudományos gyakorlatban egyaránt használatos; területenként azonban eltérő elvárások érvényesek.

A logikában a megalapozottság összefügg az érvelés érvényességével és a premisszák igazságával. Deduktív érvelésben a megalapozottság erős, ha a premisszák igazak és a következtetés logikailag szükségszerű. Induktív érvelésnél pedig a megalapozottság az összefüggések erősségén és a várható következményeken alapul.

A tudományban és a statisztikában a megalapozottságot adatokkal, módszertannal és megismerhetőséggel szokták mérni. Hipotézisek akkor tekinthetők megalapozottnak, ha empirikus bizonyítékok támasztják alá őket, a megfigyelések koherensek a meglévő elméletekkel, és a kísérletek megismételhetők. A bizonyítás minőségét a bizonyítékok mennyisége és megbízhatósága határozza meg.

Jogban és közéleti vitákban a megalapozottságot bizonyítékokkal, érvekkel és eljárási szabályokkal mérik, figyelembe véve a bizonyítási teher és a bizonyítékok relevanciája követelményét. A megalapozottság értékelése kontextusspecifikus, és idővel felülvizsgálatra szorulhat.