lézerkristály

A lézerkristály olyan kristályos anyag, amelyet lézerberendezésekben használnak aktív közegként. Ezek a kristályok képesek fényt elnyelni és lézersugárzás formájában kibocsátani, ha megfelelő energiával gerjesztik őket. A lézerkristályok alapvető tulajdonsága, hogy rendkívül tisztaak kell, hogy legyenek, és speciális optikai tulajdonságokkal kell rendelkezniük a lézerhatékonyság maximalizálása érdekében.

A leggyakrabban használt lézerkristályok közé tartoznak a rubin (króm-doppelt alumínium-oxid), a neodímium-glasz (Nd:YAG) és a titán-szafir. A rubin volt az első anyag, amelyet lézerben használtak, és bár ma már kevésbé elterjedt, még mindig alkalmazzák bizonyos célokra. Az Nd:YAG kristályok széles körben használatosak ipari és orvosi alkalmazásokban, például vágásra, hegesztésre és sebészeti beavatkozásokra. A titán-szafir kristályok különösen rugalmasak, mivel széles hullámhossz-tartományban képesek lézerfényt generálni, ami ideálissá teszi őket kutatási célokra.

A lézerkristályok gyártása összetett folyamat, amely magában foglalja a kristályok gondos növesztését és az optikai minőség biztosítását. A kristályok kémiai összetétele és szerkezete határozza meg a lézer által kibocsátott fény hullámhosszát és teljesítményét. A lézerkristályok fejlesztése folyamatosan zajlik, újabb és hatékonyabb anyagok keresése céljából.