lényegét

A lényeg egy magyar főnév, amely az esszenciát, a lényegi természetet vagy az alapvető vonásokat jelenti. A szó gyakran használatos a hétköznapi beszédben az adott dolog legfontosabb része vagy központi töltete kifejezésére. A lényegét pedig a határozott tárgyas formában (például megérteni a lényegét) vagy a mondatban a központi pont jelölésére használjuk, például: A lényeg az, hogy időben érkezünk.

Etymológia szerint a lényeg a lény (being, entity) szóhoz és a képző -éghez kapcsolható összetétel, amely egy dolog lényegi tulajdonságait, az identitását meghatározó jelleget fejezi ki. A kifejezés a középkori magyar nyelvhasználatban is megtalálható, és azóta széles körben használatos mind a mindennapi nyelvben, mind a filozófiai szövegekben.

Használatát tekintve a lényeg gyakran a gyakorlati és érvelési szövegek fókuszpontja. A „lényeg” vagy „a lényeg az, hogy…” kifejezések a lényegről, a fő pontról adnak tájékoztatást, míg a „megérteni a lényegét” formulában a lényegi tartalom felismerésére utal. A szó lehetőséget ad arra is, hogy rávilágítsunk egy elem vagy állítás lényegi tulajdonságaira, a felszínes jegyek helyett.

Filozófiai értelemben a lényeg azokat a tulajdonságokat vagy tulajdonságkészletet jelöli, amelyek meghatározzák egy entitás identitását és állandóságát a változás közepette. Ezt gyakran az angol essence megfelelőjével, esszenciával hozzák kapcsolatba, és fontos szerepet játszik az identitás-, változás- és tulajdonságvizsgálatokban.