légzéstámogatást

A légzéstámogatás olyan orvosi beavatkozások összessége, amelyek a beteg spontán légzését támogatják vagy helyettesítik, amikor a tüdő vagy az idegrendszer nem képes elegendő oxigént szállítani vagy széndioxidot eltávolítani. Célja a megfelelő vérgáz-értékek elérése, a légzés munkájának csökkentése és a tüdő védelem.

Az eszközök szerint két fő kategória létezik: nem invazív és invazív légzéstámogatás. Nem invazív technikák közé tartozik az oxigénterápia maszkon vagy orrszondán keresztüli alkalmazása, a nagyáramú orrkanálos oxigénterápia (HFNO), valamint a nem invazív pozitív nyomású lélegeztetés CPAP (folyamatos pozitív nyomás a légutakban) vagy BiPAP (kettős szintű pozitív nyomás). Invazív légzéstámogatás történik endotrachealis intubációval és mechanikus lélegeztetéssel; szükség esetén a légút védelmére tracheostomát is alkalmaznak.

Indikációk közé tartozik a súlyos hypoxémia vagy hiperkapnia, akut respirációs elégtelenség, posztoperatív állapot, súlyos trauma vagy neuromuscularis betegségek miatti légzési gyengeség. Ellenjavallatok lehetnek a légút védhetőségének hiánya vagy olyan klinikai állapotok, amelyekben a légzéstámogatás nem hozna érdemi javulást.

Megfigyelés és kockázatok: a kezelés közben folyamatosan nyomon követik a SpO2-t, vérgázokat, légzésszámot és hemodinamikát. Kockázatok közé tartozik a fertőzés, volutrauma vagy barotrauma, légút-sérülés és keringési instabilitás. Megfelelő indikációval, eszközökkel és szakmai felügyelettel a légzéstámogatás életmentő vagy stabilizáló szerepet játszhat.