látótár

Látótér a szem által egyidejűleg észlelt térbeli területet jelöli, amelyet a fej vagy test mozdítása nélkül érzékelünk. Magába foglalja a központi látást, amit a fovea látóközpontja biztosít, és a perifériás részeket, ahol a fényérzékelés jelen van, de a részletek élessége csökkent. A látómező alapvetően két szem együttes működéséből adódik: a két szem horizontális mezője részben átfed, így binokuláris látómező alakul ki, amely lehetővé teszi a tárgyak mélységének érzékelését és a vizuális információ integrálását.

Mérés és klinikai használat: a látótér vizsgálatára perimetriát használnak. Statikus és dinamikus protokollokkal mérik a retina különböző területeinek fényérzékenységét. Ismert vizsgálatok közé tartozik a Humphrey perimetria és a Goldmann perimetria. A normál látótér horizontálisan körülbelül 180 fok körüli, a központi 30 fok különösen fontos a részletes látás szempontjából.

Jelentőség és kórélettan: a látótérveszteség lehet primer vagy másodlagos. Glaukómában gyakori a perifériás területeket érintő szűkület vagy scotoma; stroke, optikus neuritis vagy egyes agyi/idegli kapcsolódási zavarok esetén pedig központi vagy helyi defectusok alakulhatnak ki, például hemianopia vagy quadrantanopia. A látótér felmérése nélkülözhetetlen a diagnózis felállításához, a betegség lefolyásának nyomon követéséhez és a kezelés hatékonyságának értékeléséhez.