localekezelés

Lokális érzéstelenítés olyan orvosi eljárás, amely egy adott területen ideiglenesen megszünteti az érzékelést anélkül, hogy a páciens eszméletét befolyásolná. Lényege a perifériás idegvezetés gátlása: helyi érzéstelenítő szert juttatnak az ideg közelébe vagy közvetlenül az idegrost környezetébe, és blokkolják a Na+-csatornákat, így az ideg nem képes akciós potenciált leadni.

Az alkalmazás formái közé tartozik a felületi (topikális) érzéstelenítés, az infiltrációs érzéstelenítés és az idegág- vagy plexus-blokk, amelyek részleges regionális érzéstelenítést eredményeznek. Gyakori felhasználási területek közé tartozik a fogászati beavatkozások, a bőr- és bőrgyógyászati eljárások, valamint szemészeti beavatkozások.

Fő hatóanyagok közé tartoznak az amide típusú lidokain, mepivakain, ropivakain, bupivakain és prilokain; illetve az ester típusú prokain, tetrakain és benzokain. Az amide csoportú szerek általában hosszabb hatástartamúak. Gyakran adnak vasoconstriktorokat, például adrenalinot, a hatás meghosszabbítására és a vérzés csökkentésére; bizonyos betegségekben vagy terhesség alatt azonban ezek alkalmazása korlátozott vagy kerülendő.

Kockázatok és ellenjavallatok közé tartozik az allergia a szerre, fertőzés a beadási területen, valamint súlyos keringési vagy neurológiai problémák. Ritkán előfordulhat idegkárosodás, hematoma vagy rendszeres toxicitás (LAST) a szélesebb dózis vagy gyors felszívódás esetén.

Biztonságos alkalmazásához sterilség, a dózis minimalizálása, injekció előtti aspiráció és szükség szerinti orvosi felügyelet szükséges. Összességében a lokális érzéstelenítés célja fájdalommentes beavatkozás biztosítása éber állapotban, a vizsgált területre lokalizált hatóanyaggal.

---