látótávolság

Látótávolság alatt a megfigyelő számára az adott fény- és látási körülmények között elérhető legnagyobb távolság értendő, amelyen egy tárgy, jelzés vagy akadály felismerhető és megkülönböztethető. A fogalom különösen fontos a közlekedésbiztonságban, de alkalmazzák a mérnöki tervezésben, a meteorológiában és más területeken is.

A látótávolságot számos tényező befolyásolja. Ide tartozik a megfigyelő látásélessége és gyakori szemüvegviselés, a tárgy mérete és kontrasztja, a megvilágítás és az árnyékok, valamint az út és jelzések fényvisszaverődése. Az időjárási viszonyok – köd, eső, hó, por – tovább rontják a látást, és a légkörben uralkodó fényterjedés is módosítja a láthatóságot.

A látótávolság mérése és alkalmazása több területen zajlik. Közúti környezetben a jelzések, észlelhetőségük észlelésének követelményeit veszik alapul, és ebből adódóan tervezik a látótávolság szükséges értékeit. A gyakorlatban a látótávolság hatással van a vezető reakcióidejére és a megállási távolságra: korlátozott láthatóság esetén nő a kockázat, mivel a veszély észlelése késik.

Az látótávolság más területeken is fontos, például a repülésben és a tengeri közlekedésben, ahol a navigáció és a biztonság érdekében a láthatóság kritikus szempont. A fogalom tehát az észlelhetőség és a biztonság összefüggésében értelmezendő.