kétértelmséget

Kétértelműség (ambivalencia) olyan nyelvi vagy jelenség, amelyben egy jel vagy megnyilatkozás több lehetséges értelmet vagy jelentésréteget hordoz. Ilyenkor a kommunikációban a pontos értelmezés a kontextustól, a hallgató értelmezési kereteitől és a beszélő szándékától függően változhat. A jelenség mindennapi beszédben, irodalomban, filozófiában és nyelvészetben egyaránt megjelenik.

Etymológia szerint a szó a két- és az értelmezés fogalmainak összekapcsolásából keletkezett, és az -ség képzővel a jelenség állapotát fejezi ki. A kifejezés tehát szó szerint a „kettő értelmezésének állapota” jelentést hordozza.

Típusai közé sorolhatók a szintaktikai, szemantikai és lexikai ambiguitások, illetve a kontextuális ambiguitás. Szintaktikai ambiguitás akkor adódik, ha a mondat szerkezete lehet többféle grammatikai értelmezést nyújtani. Szemantikai ambiguitás a szavak jelentései közti különbségből fakad. Lexikai ambiguitás egy lexéma több jelentése közötti választási problémát jelent. Kontextuális ambiguitás akkor keletkezik, amikor a kívülálló kontextus vagy hiányzik, vagy többféle értelmezést kínál.

Alkalmazása területei közé tartozik a retorika, az irodalom és a jogi/politikai szövegek értelmezése, valamint a natural language processing célzott megértése. A kétértelműség felismerése és kezelése segíti a pontos kommunikációt, ugyanakkor gyakran felhasználják tudatosan, például szójátékokban vagy többértelmű érvelésben.

Kulturelt és filozófiai értelemben a kétértelműség vizsgálata rávilágít a jelentéshez kötött bizonytalanságokra, a befogadói értelmezés szerepére, valamint a nyelvi jelölés korlátaira.