kultúrantropológia

Kultúrantropológia a társadalomtudományok egyik ág, amely a különböző emberi kultúrák mintázatait és működésmódját vizsgálja. Célja megérteni, hogyan formálja a kultúra az emberek viselkedését, hiedelmeit, szokásait, értékrendjeit és mindennapi gyakorlatait. Gyakran összehasonlító szemléletet alkalmaz, hogy a kulturális különbségeket és hasonlóságokat kontextusban értelmezze.

Az etnográfia a kultúrantropológia központi módszere: terepmunkán keresztül, részvételi megfigyeléssel és interjúkkal gyűjtik az adatokat. Emellett használatos az etnografikus leírás és a tömör elemzés. A kultúrát úgy értelmezik, mint tanult és megosztott rendszert, amelyet a tagok közösen értenek és átadnak. Kulcsfogalmak közé tartozik a holizmus, a kulturális relativizmus és a thick description (részletes, magas kontextusú leírás).

Historikusan a kultúrantropológia a 19. és 20. században alakult ki, a tudósok közé tartozik Franz Boas, Bronisław Malinowski és Margaret Mead, később Claude Lévi-Strauss és mások. A hagyományos evolucionista elméletek kritikája után a terepmunkára és a kontextus megértésére helyezték a hangsúlyt. A megközelítésben az egyes kultúrák belső logikája és a nyelv, szimbolikák kapcsolatai kerülnek előtérbe.

Foglalkozik a családdal, vallással, gazdasággal, politikával, nyelvvel és identitásokkal kapcsolatos kérdésekkel, és vizsgálja a globalizáció, migráció és városiasodás hatásait. Például a nyelvi, orvosi, vizuális, városi és gazdasági antropológia is ide tartozik. Etikai normák közé tartozik a részvétel kölcsönös előnyének biztosítása és a kulturális relativizmus határainak figyelembe vétele.