krízisintervenció

Krízisintervenció rövid távú, célzott támogatási eljárás, amelyet sürgősségi vagy krízishelyzetben élő személyek részére alkalmaznak. Fő célja a közvetlen veszélyek elhárítása, az érzelmi stabilizálás és a funkcionális működés visszaállítása, valamint a szükséges ellátáshoz való hozzáférés megkönnyítése.

A folyamat általában gyors felméréssel kezdődik: a személy állapotának és veszélyeztetettségének felmérése, a környezetbiztonság megteremtése. A szakember kapcsolatteremtéssel és non-judgemental hozzáállással dolgozik, aktív hallgatást végez, az érzelmeket validálja, és a probléma konkrét azonosítására törekszik. Rövid távú megküzdési stratégiákat és egy személyre szabott biztonsági tervet dolgoz ki, amely tartalmazhat elérhető szolgáltatásokat és lépéseket a követő gondozáshoz.

Alkalmazási területek közé tartozik a egészségügyi ellátás, a szociális ágazat, a közösségi és oktatási intézmények, valamint a telefonos krízisvonalak. A szakmai team tagjai gyakran pszichiáterek, pszichológusok, szociális munkások, ápolók és képzett önkéntes segítők; a koordinált beavatkozás célja a veszély minimalizálása és a szükséges utókövetés megvalósítása.

Technikák között szerepel a de-eskalációs megközelítés, a földelés és érzelmi visszajelzés, a biztonsági terv kidolgozása, valamint rövid távú problémamegoldás és az átirányítás a hosszabb távú gondozás felé. A beavatkozás a gondozási lánc része, amely a követés és a megfelelő erőforrásokhoz való hozzáférés biztosítását is magában foglalja.

Etikai és korlátok: az együttműködés során tiszteletben tartják a titoktartást, az adatvédelmet és a személyes autonómiát, ugyanakkor veszélyhelyzetben szükség lehet korlátozott információ megosztására és intézményi beavatkozásokra. A krízisintervenció nem helyettesíti a hosszú távú mentális egészségügyi ellátást, és általában rövid távú, stabilizáló jellegű beavatkozás. Bizonyítékai vegyesek; a cél a sürgősségi stabilitás elérése és a megfelelő utókezeléshez való kapcsolódás biztosítása.