konformitásnak

A konformitás a társadalomtudományokban és a pszichológiában olyan folyamat, amely során az egyén véleménye, értékei vagy viselkedése összhangba kerül a csoport normáival és elvárásaival. Ez a folyamat többnyire külső viselkedésekben és belső attitűdökben egyaránt megnyilvánulhat, és összefüggésben áll a társas nyomás, a csoportidentitás és a kockázatok megítélése közötti dinamikával.

Két alapvető típusa van: normatív konformitás és információs konformitás. Normatív konformitás akkor jön létre, amikor az egyén a társas elfogadottság megőrzése érdekében alkalmazkodik a csoport normáihoz, gyakran külső viselkedésben és látható változásban nyilvánul meg, akár belső meggyőződés nélkül is. Információs konformitás akkor jelentkezik, amikor az egyén pontosabb vagy megbízhatóbb információknak tekinti a csoport véleményét, és ennek hatására private módon is elfogadja a nézeteket.

Klasszikus kísérletek szerint a konformitás megnyilvánulása különböző kontextusokban figyelhető meg. Az Asch-linekísérletek például normatív konformitásról adnak példát: hallatlan stimuliáltal okozott nyomás alatt többen a hibás válaszokat is felvették. A Sherif-autokinetikus-hatásos vizsgálatok pedig információs konformitást mutattak, amikor az emberek a bizonytalan helyzetekben másokra támaszkodva alakították ki a csoportos észlelést.

Kultúrális és szervezeti kontextusban a konformitás mértéke eltérő lehet, például kollektivista kultúrákban általában erősebb lehet, mint individualista társadalmakban. A konformitás előnyökkel járhat a társadalmi rend és a koherencia szempontjából, ugyanakkor korlátozhatja az egyéni kreativitást és kritikát is. A konformitás és az engedelmesség közötti különbség fontos a megértésben: a konformitás belső meggyőződés vagy külső nyomás eredménye lehet, míg az engedelmesség általában tekintély iránti parancs következménye.