kondenzációhoz

A kondenzáció a fázisátalakulás egy formája, amely során egy gáz halmazállapotú anyag sűrűsödik folyadékká. Energia távozik a rendszerből, mert a molekulák közötti vonzó kölcsönhatások erősebbé válnak. A kondenzáció a párolgás ellentéte, és kulcsszerepet játszik mind a természetes, mind a technikai folyamatokban.

A kondenzáció általában akkor következik be, amikor a gőz hőmérséklete eléri a telített gőz ponthoz tartozó állapotot, vagy amikor a nyomás növekszik úgy, hogy a gőz túltelítődik. A beindulást befolyásolja a kondenzációs magok jelenléte és a felületi energiák. A folyamat során felszabadul a latens hő.

Kondenzációs magok lehetnek homogén (nincsenek külső segédanyagok) vagy heterogén (felületek vagy részecskék járulnak hozzá). A magképződés után a molekulák növekedésnek indulnak, és mikroszkopikus cseppek vagy cseppekké tömörülő anyag jelenik meg.

A kondenzáció a légkörben például harmat, köd és felhők formájában érvényesül. Műszaki környezetben a gőz kondenzálása fontos a hőtárolásban és a hőcserében, például hőcserélőkben, kondenzátorokban és gőzkazánok visszafolyásos rendszereiben. A kondenzáció hatásai között megemlítjük a nedvesség felhalmozódását és a korróziót is.

A kondenzáció mérésében központi szerepet játszik a harmatpont és a relatív páratartalom mérése. A telített gőznyomás ismerete lehetővé teszi a folyamatok tervezését és kontrollját, legyen szó meteorológiáról, klimatizációról vagy ipari feldolgozásról.