kompozicionális

A kompozicionális szemantika egy alapelv a nyelvészetben és a filozófiai szemantikában. Az elv szerint egy összetett kifejezés jelentése a benne lévő elemek jelentéseinek és az összekapcsolásuk módjának függvénye. Gyökerei Frege korába nyúlnak vissza, és gyakran a kompozicionális elv nevű alapfogalommá vált. Ennek lényege, hogy a mondat jelentése a részek jelentéséből és a nyelvi szerkezetből kiépített összerendezés eredménye.

Alkalmazási területei közé tartozik a szemantika és a nyelvtani szerkezetek elemzése, a logika és a számítástechnika (természetes nyelv feldolgozása). Formalizálható például a lambda-kalkulus vagy más típusos szemantikai keretek segítségével, ahol a részek jelentése függvényként van kezelve, és a nyelvi konstrukció alapján összeillesztve.

Példák: a „piros autó” jelentése a „piros” és az „autó” jelentésének összekapcsolódásából származik a megadott konstrukcióban. Hasonlóképp egy összetett mondat, például „The old man who owns a dog” jelentése a belső részek jelentéseinek és a nyelvtani kötődésnek közös hatására képződik. Bizonyos esetekben azonban a kompozicionális elv nem adja vissza a kifejezés valódi jelentését, különösen idiomatikus vagy kontextus-függő kifejezések esetén.

Korlátok: idiomák és pragmatikai kontextusok esetében a szó szerinti összefüggés nem elégséges a jelentés megragadásához. Például az angol „kick the bucket” halál jelentése nem következik a szó szerinti összerakásból. A kompozicionális szemantika fontos eszköz a nyelvfeldolgozásban, a fordításban és a filozófiai nyelvelméletben, ahol a mondatjelentések formalizálása megkönnyíti a nyelvi összefüggések modellezését.