kibocsátásokra

Kibocsátások a környezeti értelemben azok az anyagok, energiaformák vagy hőhatások, amelyek egy forrásból a környezetbe kerülnek, és hatással lehetnek a levegőre, a vízre vagy a talajra. Gyakran a levegőbe kerülő kibocsátásokat vizsgálják, de ide tartozhatnak a vízbe vagy a talajba kerülő anyagok is. A kibocsátások lehetnek üvegházhatású gázok (például CO2, CH4, N2O) és más szennyező anyagok (SO2, NOx, PM10), illetve energia- vagy hőhatások is.

A kibocsátásokat gyakran mérik és jelentik különböző egységekben: tonnákban CO2-ekvivalensben (CO2e). A beszámolásban gyakori kategória az úgynevezett Scope 1, Scope 2 és Scope 3 kibocsátások, amelyek a forrás közvetlen és közvetett kibocsátásait különböztetik meg. Nemzetközi és regionális standardok közé tartoznak az IPCC iránymutatások, a Greenhouse Gas Protocol és az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere (EU ETS).

Szabályozás és intézkedések: a kibocsátások csökkentésére törekvő politikák közé tartozik az energiahatékonyság javítása, tisztább energiaforrások használata, valamint beruházások a megújuló energia és a tisztább technológiák terén. Emellett ösztönzik a vállalatok és államok számára a kibocsátások nyilvántartását és kötelező jelentését.

A magyar nyelvben a kifejezés gyakran előford olyan jogszabályokban és jelentésekben, amelyek kibocsátásokra vagy azok hatásaira hivatkoznak, például szabályozási keretek és felülvizsgálatok kontextusában.