kialakulást

Kialakulás, a szó alapvető jelentése a valaminek létrejövése vagy formálódása, az ezt követő folyamat. A “kialakulást” a szó tárgyas alakja, az accusative sing.: a kialakulást, amely például egy mondatban akkor áll elő, amikor a fejlődés vagy kialakítás tényezőként van jelen: “A betegség kialakulását vizsgálták.” A kifejezést sok tudományágban használják, mint medicina, pszichológia, szociológia, biológia, linguisztika vagy földtudományok.

Etymológia és alapstruktúra: A kifejezés az igei formából, a “kialakul” ból származik. Az ige a ki- előtag és az alakul (formálódik, kialakul) igéből épül fel. A főnévi alak a -ás képzővel képződik: kialakulás, amelyből az accusative alak a -t raggal bővül: kialakulást. Így a szó két fő formája használható: általános fogalomként a jelenség “kialakulás” és a mondatban a tárgyeset “kialakulást”.

Használat és árnyalatok: A kialakulás általában olyan folyamatot jelöl, amely fokozatosan történik, gyakran meghatározó környezeti vagy belső tényezők kölcsönhatásának eredményeként. Összehasonlításként a “fejlődés” inkább általános növekedést vagy növekedési stádiumokat hangsúlyoz, míg a kialakulás a létrejövő jelenség megjelenését, felépülését hangsúlyozza. Példák: “A betegség kialakulása általában a fertőzés és a fogékony tényezők összjátékának eredménye.” “A konfliktus kialakulását több tényező előidézte.”

Szinonimák és kapcsolódó kifejezések: fejlődés, keletkezés, képződés, megjelenés. A kontextustól függően ezek közül egyesek közelebb állhatnak a szó kívánt jelentéséhez.