kerékgeometriaszabályozás

Kerékgeometria a jármű futóművének és kerekének kapcsolatrendszerét jelenti, amely meghatározza, hogyan érintkezik a gumiabroncs az úttal, és milyen erők hatnak a kormányzásra és a menet stabilitására. A geometria célja a jó vezethetőség, egyenletes kopás és a biztonságos járműképesség fenntartása.

Fő fogalmai közé tartozik a toe, camber és caster, valamint az Ackermann-geometria és a scrub radius. Toe az érintkezési ponttól való oldalirányú eltérést jelöli a kerék középvonala felé; toe-in vagy toe-out befolyásolja a hosszú távú kopást és a stabilitást. Camber a kerék függőleges síkkal való dőlését jelzi; a negatív camber javíthatja a kanyarodási tapadást terhelés alatt, de növeli a belső oldal kopását, míg a pozitív camber éppen az ellenkezőjét okozhatja. Caster a kormányzás tengelyének keresztirányú dőlése; nagyobb caster stabilitást és jobb visszavezetést adhat, különösen gyorsításkor és kanyarodás közben. Ackermann-geometria a kormány- és felfüggesztési elemek elrendezését írja le annak érdekében, hogy a belső és külső kerék a kanyarban is megfelelő nyomvonalon haladjon. Scrub radius a kormányzás tengelye és az érintőpont közti függőleges távolság, amely a kormányzás közvetlenségét és visszacsapását befolyásolja.

Járművekben a kerékgeometria méretei és beállításai közé tartozik a nyomtáv, a keréktávolság, az offset (ET), valamint a gumiabroncs mérete. A beállítás általában mérőgépes, gyártói adatokon alapuló négykerék-alignelemzés, amelyet a futómű állapotától függően korrigálnak. A rossz geometria rontja a vezethetőséget, növeli a kopást és ronthatja a stabilitást.