kerámiákról

A kerámia olyan inorganikus, nemfémes anyagokból készült tárgyak összessége, amelyeket hő hatására szilárdakká alakítanak. A kerámiákat gyakran összetevőik szerint is osztják: égetett agyagból készült kerámiák (terracotta, cserép), kőedények és porcelán. Ezen anyagokat jellemzi a formázási lehetőség (kézi faragás, korongozás, öntés, slip casting) és a felületkezelés (glazúrák és mázak). Az égetés eljárási és hőmérsékleti paraméterei meghatározzák a végleges tulajdonságokat, például a szilárdságot, vízállóságot és a felületi fényt.

Történetük: a kerámia az egyik legrégebbi készítménye az emberi kultúrának; az első nyomok több területen megjelenhettek a neolitikum idejében. A kínai porcelán és a közel-keleti keramika jelentős fejlődési állomást jelentett a történelem során.

Alkalmazások: használati edények és építészeti díszítőelemek; a modern korban pedig technikai vagy kerámiamatermékek, például alumínium-oxid, zirkónium-oxid vagy szilícium-karbid, amelyek kiemelkedő hőállóságot és kopásállóságot biztosítanak; e területet kerámiainnovációk jellemzik, köztük az additív gyártás és a 3D-nyomtatás.

Környezet és kultúra: a kerámia fontos kulturális forma sok nép tradicionális művészetének, és gyártási gyakorlatai folyamatosan alkalmazkodnak a környezeti és gazdasági követelményekhez.