kationcsereképességre

Kationcsereképesség (CEC) a talajban vagy más csere-kationokat tartalmazó anyagok azon képessége, hogy pozitív töltésű ionokat megkösse és cserélje az őt kellel érintkező ionokkal. A tipikus megnevezett kationok közé tartoznak a Ca2+, Mg2+, K+, Na+, NH4+, de a CEC magában foglalja a molekulán belüli és a felületi töltésből származó kationokat is. A CEC mértékegysége cmol(+)/kg talaj; minél nagyobb ez az érték, annál nagyobb a talaj csere-kapacitása a pozitív töltésű ionokra. A CEC két fő összetevőből tevődik össze: a permanens (állandó) töltésből adódó rész és a változó töltésből származó rész. Az állandó töltés főleg a mélyebb agyagászati rétegek és bizonyos ásványok tulajdonsága, míg a változó töltés a felületi funkciókból, a szerves anyagból és a pH-tól függően változik.

Mérés és értelmezés: a standard módszer ammonium acetátos (NH4OAc) eljárás, amely során a talaj csere-kationjai NH4+-re cserélődnek, majd meghatározzák a kicserélt ionokat és ezt átszámítják cmol(+)/kg értékre. Alternatív módszerek között szerepelhet a KCl vagy NaNO3 oldat alapú megközelítés, de az NH4OAc a leggyakoribb.

Faktorok, amelyek befolyásolják: ásványi összetétel (különösen a különböző agyagfajták, például montmorillonit, illit, kaolinit), a talaj szervesanyag-tartalma és textúrája, valamint a pH. A pH növekedése többek között a változó töltésű töltések növekedéséhez vezethet, ezért beszélnek pH-érzékeny vagy effective CEC (ECEC) értékről.

Jelentősség: a CEC meghatározza a talaj tápanyag-kötő képességét, a trágyázási stratégia hatékonyságát, a savanyodási folyamatok kezelését és a vízmegtartó képességet. Általában a talajok CEC-értéke 5–40 cmol(+)/kg között van, de organikusan gazdag vagy magas agyag- és lomtartalmú talajokban ez meghaladhatja a 100 cmol(+)/kg-t.