karbantartáskezel

Karbantartáskezelés az eszközök és berendezések üzemképességének biztosítását, megbízhatóságának növelését és költséghatékony életciklus-kezelést célzó tevékenységek összessége. A cél a várható meghibásodások megelőzése, a leállások csökkentése és az eszközök rendelkezésre állásának maximalizálása.

A karbantartáskezelés kiterjed a vagyontárgyak adatainak nyilvántartására, karbantartási stratégiák kidolgozására, tervezésre és ütemezésre, munkalap-kezelésre, alkatrészellátásra, költségvetésre és a teljesítménymutatók nyomon követésére. Kulcsfontosságú a tervezett karbantartás bevezetése, állapot- és megbízhatóság-alapú megközelítések alkalmazása, valamint a biztonság és a megfelelés biztosítása.

A fő karbantartási stratégiák közé tartozik a reaktív (hibajavítás), a megelőző, a prediktív (állapot-alapú) karbantartás, a megbízhatóság-központú karbantartás (RCM) és a teljes termelékenységi karbantartás (TPM). Ezeket gyakran CMMS/EAM rendszerek támogatják, amelyek nyilvántartják az eszközöket, a karbantartási feladatokat, a készleteket és a műszakok ütemezését.

Módszertani elemei közé tartozik az állapotfigyelés, adatelemzés, teljesítménymutatók (például MTBF, MTTR, OEE), valamint a karbantartási költségek és erőforrások nyomon követése. Ipari standardként az ISO 55000-es család (különösen az ISO 55001), amely az eszközgazdálkodás rendszerszintű követelményeit írja le, gyakran alkalmazott referencia.

A bevezetés lépései közé tartozik a célok meghatározása, eszköznyilvántartás kiépítése, karbantartási stratégia kiválasztása, CMMS bevezetése, dolgozói képzése és a teljesítménymutatók rendszeres követése, valamint a folyamatos fejlesztés.