játszás

Játszás egy magyar főnév, amely a játék vagy a játékban való részvétel folyamatát jelenti. A szó a játszik igéből képzett -ás képzővel származik, így a tevékenység általános jellegét fejezi ki. A játszás kifejezheti a gyerekek játékát, a hangszeres vagy a színházi előadásban való részvételt, vagy általánosan az élvezetből és egymással való kölcsönhatásból fakadó játékosságot is.

A mindennapi nyelvben a játszás az esemény vagy tevékenység aktusát hangsúlyozza, nem pedig a megjátszott tárgyat vagy szerepet. Széles körben használatos a pedagógiában és a pszichológiában a játék mint tanulási és szociális tapasztalatszerzés formájának leírására. Gyakran megkülönböztetik a szabad vagy önkéntes, illetve a kötött, szabályokkal vagy célokkal irányított játszást.

A színházi és drámaoktatás területén a szó kapcsolódó formája a színjátszás, amely a szereplésre és a színpadon történő kommunikációra utal. Ez a kifejezés például a drámaórák és színházi foglalkozások elnevezéseiben él tovább, és jól mutatja, hogyan kapcsolódik a játszás fogalma különféle területekhez.

Etymológia és kapcsolódó fogalmak: a szó a játszik igéből képzett -ás képzővel származik. Kapcsolódó szavak: játék, játékos, játékszabály. A játszás általában a tevékenységre utal, nem pedig az eszközre vagy az eredményre, és széleskörűen használható különböző kontextusokban.