jelentéstartalom

Jelentéstartalom a nyelvi jelentés azon része, amelyet egy szó vagy kifejezés tartalmaz, és amely független a konkrét használati kontextustól. Egy szó jelentéstartalma a lexikai jelentésként értelmezhető, míg a mondatok jelentéstartalma a mondat állítását vagy propositionális tartalmát adja meg. Így a jelentéstartalom hierarchikusan létezik a lexikai és a szemantikai szinteken.

A szó jelentéstartalma rendszerint a fogalmi jellemzők halmazaként írható le: például a magyar “kutya” jelentéstartalma olyan attribútumokat tartalmazhat, mint élőlény, gerinces, emlős, háziasított, és társas lény. A mondat jelentéstartalma pedig igazságfeltételek formájában fejeződik ki, például a “A kutya ugat” állítás esetében egy olyan tartalom, amely szerint egy olyan létező van, amely kutya és ezt az állapotot kifejező cselekvést végzi.

A jelentéstartalom és a referencia közötti különbség fontos: a jelentéstartalom nem azonos a világban létező konkrét referensekkel. Egy szó ugyanazt a jelentéstartalmat kifejezheti különböző referensekkel (például különböző személynevek vagy akár különböző időpontok).

A jelentéstartalom a lexikográfiában és a szemantikában központi fogalom. Szócikkekben a jelentéstartalom leírása és a szemantikai kapcsolatok (szinonimák, ellentétek, hierarchikus viszonyok) segítik a felhasználót a szó értelmezésében. Formalizált szemantikában pedig a mondatok jelentését igazságfeltételek vagy logikai formák révén modellezik.