izotópja

Az izotóp egy olyan atommag, amely ugyanannak az elemnek a magja, azonos protonszámú (Z), de különböző neutronszámmal (N) rendelkezik. Ennek eredményeként az izotópok tömege és néhány magfizikai tulajdonsága eltérhet, míg kémiai tulajdonságaik jellemzően megegyeznek. Az izotópok összességét izotópcsaládnak nevezzük; az egyes tagokat pedig izotópoknak. Stabilis izotópok vannak, amelyek hosszú ideig, gyakran örökké stabilak; továbbá radioaktív izotópok is, amelyek önálló bomlás útján sugárzást bocsátanak ki és idővel elbomlanak.

Természetben és mesterségesen is előfordulhatnak. Néhány elemnek több stabil izotója létezik; mások csak egy vagy kettő stabil izotóppal rendelkeznek. A közismert példák: szén izotópjai 12C és 13C stabilak, a 14C pedig radioaktív. Hidrogén esetében a protium (1H), a deuterium (2H) és a tritium (3H) példák. Radioaktív izotókat orvosi diagnosztikára és terápiára, ipari alkalmazásokra és tudományos kutatásokra használnak (például 99mTc, 131I).

Az izotópokat tömegspektrometriával, magfizikai mérőműszerekkel és spektrumanalízissel azonosítják és mérik. A kockázatokat sugárzásvédelmi előírásokkal kezelik. Összességében az izotópok fontos eszközök a kémia, geológia, biológia és orvostudomány területén.