isotóniás

Az izotóniás (izotonikus) oldat olyan oldat, amely osmolalitása közel áll a testfolyadékokéhez, általában körülbelül 275–295 milliosmol/kg. Ennek megfelelően a membránon át folyamatos vízmozgás nélkül vagy csak minimális mértékben történik vízáramlás a sejtek felé, így a sejtek tömege stabil marad.

Fontos különbség a osmolalitás és a tonicitás között: az izotóniás oldatot gyakran azonosítják azzal, amelynek osmolalitása megegyezik a testfolyadékokéval, de a tonicitás a sejtre gyakorolt tényleges hatást jelenti. Ha egy oldatban lévő oldószerek vagy részecskék könnyen átjuthatnak a sejthártyán, a tonicitás eltérhet az egyszerű osmolalitástól, és a sejtek mérete változhat.

Gyakorlati alkalmazások: az izotóniás oldatokat elsősorban folyadékpótlásra használják intravénás kezelésben, amikor cél a folyadék és elektrolit egyensúlyának helyreállítása anélkül, hogy a sejtek volumenét jelentősen megváltoztatnánk. A legismertebb példák az 0,9%-os nátrium-klorid oldat (szokásos izotóniás sós oldat) és a Ringer-laktát oldat, melyek elektrolitokat is tartalmaznak és intravénás terápiákban gyakoriak.

Elővigyázatosság: bizonyos klinikai helyzetekben az izotóniás oldatok túlzott alkalmazása sav-bázis vagy elektrolitzavarokhoz vezethet, ezért a terápiát egyéni szükségletekhez igazítják. Döntéskor figyelembe veszik például a beteg állapotát, a folyadék- és sóegyensúlyt, valamint a terápia célját.