intransitivitást

Az intransitivitás (intransitivitás vagy intranszitivitás) fogalma több területen is használatos. Nyelvészetben olyan igei valencia-típusra utal, amely közvetlen tárgyat nem igényel: az ige mondatban csak alanyból áll vagy az alanyt kiegészítő elemek veszik körül, tárgy nélkül. Példák a magyar nyelvből: „Esik az eső.” „A gyermek alszik.” „A harang szól.” Ebben a típusú mondatban az igei állítmány az alanyt jelöli, és nincs közvetlen tárgy. Bizonyos igék kontextustól függően viszont átmenetiek lehetnek vagy transzítív értelmet is felvehetnek.

A nyelvészeti megközelítésben az intranszitív igék vizsgálata kapcsolódik a igei valenciához és annak különböző osztályaihoz (például unergatív vagy unaccusativ típusok). A transzitiv igékkel szemben az intranszitivitás a mondatszerkezetre és a kiegészítők jellegére is hatással van.

Logikában és matematikában az intranszitivitás egy relációra vonatkozik: egy R reláció akkor transzív, ha minden a, b, c esetén, ha aRb és bRc, akkor aRc is igaz. Ha ez a tulajdonság nem mindig érvényes, a reláció intranszív vagy nem transzív. Például a „szülője” viszony nem transzív: ha A szülője B és B szülője C, A nem feltétlenül szülője C, ezért a reláció nem transzív.