interoperabilitását

Az interoperabilitás fogalma azt írja le, hogy különböző rendszerek, szervezetek és folyamatok képesek együttműködni, információt és szolgáltatásokat megbízhatóan cserélni és közösen felhasználni. Magyar nyelven gyakran beszélünk az interoperabilitásról és annak különböző rétegeiről, legyen szó technikai, szemantikai vagy szervezeti szintekről. Az interoperabilitás célja a korlátok nélküli adatáramlás és szolgáltatásnyújtás, függetlenül attól, hogy melyik intézmény vagy rendszer része a folyamatnak.

Típusai közé tartozik a technikai interoperabilitás, amely a rendszerek összekapcsolhatóságát és az üzenetküldés lehetőségét jelenti; a szemantikai interoperabilitás, amely az adatok értelmezésének és kontextusának egységét biztosítja; valamint az szervezeti és jogi interoperabilitás, amely a közös folyamatokat, szabályokat és adatvédelmi követelményeket írja le. Szabványok és keretrendszerek segítik megvalósítását, például nyílt formátumok, API-k, adatcsere-protokollok és nemzetközi irányelvek. Európai példaként említhetők az Európai Interoperability Framework (EIF) és a különböző nemzeti digitális egészségügyi és közigazgatási programok.

Előnyei közé tartozik a hatékonyság növelése, az adatok jobb felhasználhatósága, a költségcsökkentés, és a felhasználói élmény javítása, például zökkenőmentesebb közigazgatási ügyintézés vagy egységesebb egészségügyi ellátás. Kihívások között szerepelnek a régi rendszerek integrációjának költségei, a szemantikailag eltérő adatok harmonizálása, valamint a adatvédelmi és biztonsági követelmények betartása. Megvalósítása átlátható governance-t, konzorciumokra épülő együttműködést, konformitás- és tesztelési folyamatokat igényel.

Összességében az interoperabilitás hosszú távú stratégiai cél, amely a digitalizált társadalom működésének hatékonyságát és innovációs kapacitását növeli.