inhaláció

Inhaláció vagy inhalációs terápia a légutakba jutó anyagok célzott belélegzését jelenti. A természetes inhaláció és a gyógyszeres inhaláció egyaránt elterjedt módszer, amely gyors hatást és lokális kezelést kínálhet a tüdőben. Gyógyszeres inhalációt rendszerint olyan állapotokban alkalmaznak, mint az asztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), valamint egyéb gyulladásos vagy obstruktív légúti megbetegedések.

Az inhalációhoz többféle készülék áll rendelkezésre. Száraz poros inhalátorokkal (DPI) és nyomásos inhalátorokkal (MDI) lehet gyógyszert belélegzésre átvinni, míg nebúlizáló készülékek folyadékot aeroszollá alakítanak, amelyet belélegeznek. Emellett létezik puha köd inhalátor (SMI) és otthoni gőz inhaláció is, amelyet hagyományosan megfázások esetén alkalmaznak; ezek bizonyítéka és alkalmazhatósága a klinikai helyzettől függően változik.

Jellemző gyógyszertípusok közé tartoznak a bronchodilatátorok (például béta-agonisták) és az inhalált kortikoszteroidok. Gyakran használnak kombinációs készítményeket, amelyek egyszerre nyitják a légutakat és csökkentik a gyulladást. Oldatokkal történő nebulizálás során fiziológiás sóoldatot vagy más oldatot is alkalmazhatnak.

Az inhaláció előnye, hogy a gyógyszer a légutakhoz közeli helyen fejti ki hatását, gyorsan megkezdődhet és ritkábban okoz szisztemás mellékhatásokat. Kockázatai közé tartozik a torok irritáció, köhögés vagy fertőzés kockázata, valamint a helytelen technika vagy a készülékek helytelen használata. Ezen túl fontos a készülékek megfelelő tisztítása és a gyógyszeres előírás betartása.

Fontos megjegyezni, hogy inhalációs kezelést orvosi utasítás szerint vagy képzett egészségügyi szakember felügyelete alatt kell végezni, és a kezelési módszert minden páciensre külön kell szabni.