immobilizálására

Immobilizálásnak vagy immobilizációs eljárásnak nevezzük azt a folyamatot, amely során egy testrészet mozgását szándékosan korlátozzuk vagy megszüntetjük annak érdekében, hogy a szövetek gyógyuljanak, a további sérülés elkerülésre kerüljön, illetve a fájdalom csökkenjen. Ez a kötelező korlátozás lehet külső vagy belső.

Külső immobilizációs módok közé tartoznak a gipszkötések és gipszsínek, a speciális sín- és ortézisek, valamint a törzs- vagy végtag rögzítő kötszerei. Széleskörűen alkalmazott eszközök a csuklóra, könyökre, térdre vagy lábszárra illeszkedő merev vagy félig merev rögzítők, illetve a váll- és bokarögzítők. Belső immobilizáció történhet sebészeti megoldásokkal, például csavarokkal, lemezekkel vagy intramedulláris nikkel-szárakkal, illetve külső fixátorokkal, amelyeket a bőrön át vezetnek és a csonttöredékek stabilitását biztosítják.

Indikációk közé sorolhatóak a végtag- és töréses diszlokációk, súlyos rándulások, mindkét oldali szöveti sérülések, illetve számos műtét utáni gyógyulási szakasz. Az immobilizáció időtartama sérülésenként változó: kisebb törések esetén néhány hét, súlyosabb sérülések vagy gyermekek esetében több hétig vagy hónapig is eltarthat.

Kockázatok közé tartozik a bőrnyomás, nyomási fekélyek, ízületi merevség, izom-atrofia, kontraktúrák és véralvadási szövődmények. Fontos a bőr és keringés rendszeres ellenőrzése, a gondos ápolás és az orvosi előírások betartása.

Történetében a plasterkészítményektől a korszerű műanyag- és kompozit anyagú ortézisekig terjedő fejlődés figyelhető meg. Immobilízálás nélkülözhetetlen eszköz a trauma- és ortopédiai gyógykezelésben.