illetékesség

Illetékesség alatt a jogi értelemben vett hatáskört értjük: egy adott ügyben melyik hatóság vagy bíróság jogosult dönteni, és melyik eljárási szabályok vonatkoznak rá. Az illetékesség tehát a hatáskör és a helyes eljáró szerv kiválasztásának szabályait hozza rendre.

A legfontosabb típusai közé tartozik a helyi (territorialis) illetékesség és a tárgyi (tárgyi-) illetékesség. A helyi illetékesség általában azt adja meg, melyik bíróság illetékes a felek lakóhelye vagy az esemény helye, illetve az, ahol teljesíteni vagyoni kötelezettség merült fel. A tárgyi illetékesség pedig a felmerülő jogvita típusától függ: például polgári perben más szabályok vonatkoznak a munkaügyekre vagy a közigazgatási ügyekre, és ez alapján döntik el, mely bíróság vagy hatóság járhat el.

A vonatkozó szabályok alapján eljáró hatóság kiválasztása bizonyos esetekben meghatározóan kötelező (exkluzív illetékesség), más esetekben több szerv is hatáskörrel rendelkezhet (közös vagy versengő illetékesség). Az eljárási megállapodás vagy a jogszabályban meghatározott logika is befolyásolja a döntést.

Kifogás az illetékesség ellen akkor tehető, ha a tények alapján egy másik hatóság lenne illetékes, vagy ha a felek között jogszabályban rögzített kizáró ok áll fenn. Az ilyen kifogást általában az eljárás megindítása előtt vagy korai szakaszában kell rendezni.

Nemzetközi kontextusban az illetékesség rendkívül fontos a határokon átnyúló jogviták esetén. Szabályozások és egyezmények, valamint az Európai Unió jogi rendje meghatározza, melyik ország bíróságának van jogában eljárni és melyiknek kell elismernie a másik ország ítéletét.