idézjelekkel

Az idézjelekkel vagy idézőjelek sokszor használt írásjelek, amelyeket közvetlen idézetek vagy idéző szövegek jelölésére alkalmaznak. A magyar tipográfiában a leggyakoribb pár a nyitó idézőjel „ és a záró idézőjel ”, amelyeket gyakran a szöveg első mondatában és a közvetlen idézet végén láthatunk. Ezek a jelek a közvetlen beszédet, idézeteket és bizonyos esetekben idéző címeket is kiemelik.

Használatuk alapelve, hogy a idézetet pontosan úgy kell megjelölni, ahogyan a forrásban megjelent. Ha a mondat a zárt idézethez kapcsolódik, az idézőjel végén a mondat végző írásjelével zárulhat az idézet, vagy az írásjel a záró idézőjel után, attól függően, hogy a mondat mely részéhez tartozik. Például: A tanár ezt mondta: „Kész legyen a feladat.” Ha a mondat a külső szövegrészhez kapcsolódik, a záró idézőjel után következhet a mondat további része, és az írásjel is a külső szöveghez tartozhat (például: A tanár ezt mondta: „Kész legyen a feladat”, és tovább beszélt).

A belső idézetek esetén gyakran alkalmaznak különböző idézőjelek egymáson belül, például a külső idézőjelek „ … ”, a belső idézet pedig ' … ' formában jelenik meg, vagy idegen nyelvi szövegek esetén alternatív jelöléseket is használnak. Digitális írásban és egyszerű szöveges dokumentumokban előfordulhat, hogy az ASCII típusú idézőjeleket (" vagy ') használják, azonban ez nem helyettesítheti a hagyományos magyar idézőjeleket.

Összességében az idézjelekkel a közvetlen beszéd és a források jelölése történik meg, miközben a helyesírás és a tipográfia szabályainak megfelelően lehetőség szerint a hagyományos „ és ” formát részesítjük előnyben.