hozzászokást

A hozzászokás (habituáció) olyan nem asszociatív tanulási forma, amely során az élőlény egy ismétlődő, semleges ingerre adott válasza fokozatosan csökken vagy megszűnik. A jelenség lehetővé teszi, hogy a figyelem olyan ingerekre összpontosítson, amelyek fontosak vagy újak.

Fő jellemzők: a válasz csökkenése a stimuláció ismétlésével; általában szelektív az adott ingerre; nem a fáradás vagy érzékelési korlátok eredménye; spontán felépülhet néhány idő után; dishabituáció lehetséges, ha a kontextus változik vagy a stimulus erőssége megnő.

Mechanizmus: a neurotranszmitter-kibocsátás csökkenése a szenzoros pályán, szinaptikus depresszió; hosszabb távon adaptív változások a neurális hálózatokban; a klasszikus modell a gill-reflex-sel kapcsolódó habituációt mutatja Aplysia-ban; az emlősökben és embereknél a részletes mechanizmusok még összetettebbek, általában a szenzoros kapcsolatok csökkenése és a kortikális hálózatok módosítása.

Példák és jelentőség: a mindennapi életben például a folyamatos háttérzajhoz való hozzászokás vagy a fényhatásokkal kapcsolatos válaszok csökkenése; a viselkedéskutatásban és a neuropszichológiában hozzászokást kontrollált körülmények között használják a tanulási és arousal-folyamatok megértésére.

Összegzés: a hozzászokás alapvető nem asszociatív tanulási mechanizmus, amely lehetővé teszi az élőlények számára a releváns ingerek kiemelését és a környezethez történő alkalmazkodást.