hormonszignálás

Hormonszignálás a szervezetben zajló sejtek közötti kommunikáció egyik alapvető formája. A mirigyek vagy más sejtek által termelt hormonok a vérben vagy helyileg juthatnak el a célszövetekhez, ahol receptorokhoz kötődve jelzést adnak és válaszokat váltanak ki. A hatás lehet gyors vagy hosszú távú, és számos szinten szabályozott.

Az ismert működési módok közé tartozik az endokrin (távolsági), parakrín (közeli környezetben ható) és autokrin (a kibocsátó sejtet is érinti) jelátvitel. A célszövetekben található receptorokon keresztül a jelátvitel a jel útvonalain keresztül valósul meg, amely meghatározza a válaszjellegét.

Receptorok és útvonalak: Membránreceptorok közé sorolhatók a G-fehérje-kapcsolt receptorok (GPCR), a receptor tirozin kinázok és a JAK-STAT útvonal. Ezek gyakran gyors válaszokat indukálnak másodlagos hírvivőkkel, például cAMP, IP3/DAG és Ca2+ bevonásával. Lipidoldékony hormonok, például szteroidok vagy tiroxintartalmú hatóanyagok, intracelluláris receptorokon keresztül kötődnek a citoplazmába vagy a sejtmagba, és közvetlenül megváltoztatják a célgének transzkripcióját.

Jelzések jellemzői: a hormonális válasz nagy specifitással, jelismétléssel és általában amplifikációval működik, ami lehet gyors vagy hosszú távú. A jel leállítása általában receptorok internalizációjával, degradációjával és a ligandok lebontásával történik.

Klinikai vonatkozások: a hormonszignálás zavarai összefügghetnek például diabetes mellitusban, pajzsmirigybetegségekben vagy növekedési rendellenességekben, és hozzájárulhatnak bizonyos ráktípusok kialakulásához. A kutatás célja a jelátviteli útvonalak pontos megértése és a célzott terápiák fejlesztése.