hmérsékletnél

A hőmérséklet a testek és rendszerek melegségének fizikai jellemzője, amely a részecskék átlagos kinetikus energiájának nagyságát tükrözi. Mértékegységei és skálái közül a legfontosabb a Kelvin (K), a Celsius (°C) és a Fahrenheit (°F). A Kelvin a termodinamika alapja; a Celsius a mindennapi használatban általános. 0 °C = 273,15 K. A Fahrenheitet főként az Egyesült Államokban használják; átváltás: °F = 9/5 × °C + 32, és °C = 5/9 × (°F − 32), illetve K = °C + 273,15.

A hőmérsékletet különböző eszközökkel mérik: régi folyadékos higany- vagy alkoholhőmérők, elektronikus szenzorok (RTD-k és termisztorok), infravörös és digitális mérőeszközök. A kalibrálás standard referenciákkal történik.

Alkalmazási területei közé tartozik a meteorológia, klímatudomány, biológia és orvostudomány, élelmiszerbiztonság, gépipari és anyagtudományi folyamatok. A hőmérséklet és a fázisátalakulások (olvadás, forrás, fagyás) szorosan összefüggnek. Az abszolút zérus pont 0 kelvin (-273,15 °C), amelyet fizikailag soha nem érhetünk el.

Standard referenciaérték lehet például 25 °C és 1 atmoszféra nyomás, amelyet gyakorlati számításoknál használnak.