hipotézisvizsgálatokat

A hipotézisvizsgálatok olyan statisztikai eljárások, amelyek célja eldönteni, hogy a megfigyelt adatok alapján egy feltételezés igaz-e vagy sem. A leggyakoribb a nullhipotézis (H0), amely általában azt állítja, hogy nincs hatás vagy nincs különbség; az alternatív hipotézis (H1) pedig ennek ellenkezője.

A folyamat a következő: megfogalmazni a null- és alternatív hipotézist, kiválasztani a megfelelő statisztikai tesztet, meghatározni a szignifikanciaszintet (általában α = 0,05), kiszámítani a teszt-statisztikát és a p-értéket vagy a kritikus értéket, majd eldönteni, elutasítjuk-e H0-t. Ezt megkönnyíti az egy- vagy kétoldalú tesztelés közötti választás is.

A leggyakoribb tesztek attól függően, hogy adatok normálisak vagy sem; paraméteres tesztek közé tartozik a t-teszt és az ANOVA, nem parametrikus tesztek közé a Mann-Whitney U és a Kruskal-Wallis; a kategórikus adatoknál a chi-négyzet teszt, illetve a Fisher-féle pontos teszt. Fontos az adatok típusainak és az előfeltételezéseknek a figyelembevétele.

A hipotézisvizsgálatok értelmezése során meg kell különböztetni a statisztikai és a gyakorlati (praktikus) jelentőséget; figyelni a várható tévedéseket (I. típus: hamis pozitív, II. típus: hamis negatív). Túlzott használatuk esetén problémák lehetnek, ezért gyakori a korrekciók alkalmazása több összehasonlítás esetén (pl. Bonferroni-féle korrekció).

Alkalmazási területek széles körűek: élettudományok, gyógyszerfejlesztés, közgazdaságtan, pszichológia. A vizsgálatok értelmezése a mintavételi hibák, az adatok minősége és a feltételezések korlátozásai szerint történik.