hidrogénezési

A hidrogénezés olyan kémiai átalakulási folyamat, amelyben a molekuláris hidrogén (H2) hozzáadódik az unszaturált szerves vegyületekhez, gyakran a szén–szén kettős kötés telítettségének növelése érdekében. A reakció általában fémekkel ható katalizátor jelenlétében megy végbe, és gyakran megemelt nyomáson vagy hőmérsékleten zajlik. A leggyakoribb célpontok közé tartoznak az alkének és a telítetlen zsírsavak hidrogénezése.

Az ipari hidrogénezést általában heterogén katalizátorokkal végzik: a nikkel, palládium, platina vagy rhodium a leggyakoribbító katalizátorok, amelyeket hordozófelületen (például alumina, szilika vagy aktív szén) alkalmaznak. A nyomás és a hőmérséklet a konkrét reakciótól függ, de általában közepes vagy magas nyomáson és melegebb hőmérsékleten zajlik; léteznek alacsonyabb nyomáson végzett folyamatok is.

Alkalmazások: az élelmiszeriparban a hidrogénezés lehetővé teszi a növényi olajok telítettségének növelését, így stabilabb zsírokat nyernek (például margarinok). Részleges hidrogénezés transz-zsírok képződéséhez vezethet, ami egészségügyi kockázatok miatt szabályozás alatt áll. Iparilag pedig alkenek saturálására, és egyéb vegyi anyagok előállítására, továbbá finom-kémiai és gyógyszeripari szintéziseknél is használják.

Történet: a hidrogénezést a 19. század végén fedezték fel fémkatalizált hidrogénezésként, és a margariniparban gyorsan elterjedt. A felfedezésért és a módszer korai kifejlesztéséért gyakran említik Paul Sabatier és Jean-Baptiste Senderens nevét.