hangolást

Hangolást, vagy hangolásként is ismert tevékenységet olyan beállítási folyamatnak tekintjük, amely során egy eszközt, rendszert vagy teljesítményt úgy igazítanak, hogy egy meghatározott referenciaértékhez vagy kívánt működéshez közelítsen. A fogalom több területen használatos, köztük a zenében, a technológiában és a mérés-kalibrációban.

Zenében a hangolás a hangmagasság pontos beállítását jelenti. Ennek során hangolók, hangmagasság-érzékelők vagy referenciahangok segítségével állítják be a hangszerek, vokálok vagy az egész zenekar intonációját. A modern gyakorlattal leggyakrabban alkalmazott standard a széles körben elfogadott A4 = 440 Hz, és a temperált skála használata biztosítja a hangok egyenletes eloszlását. A hangolás és az intonáció kapcsolata különbözik: a hangolás a külső referencia megadását, az intonáció pedig a hangzás belső pontosságát jelenti.

Technológiában és adó-vevő rendszerekben a hangolás a frekvenciák kiválasztását és a jelátviteli összességet optimalizálását jelenti. Például rádiókészülékeknél a felhasználó csatornát vagy frekvenciát választ, az antenna és a vevő közötti impedancia illesztés pedig a jelveszteség minimalizálásához járul hozzá.

Gépészeti és autóipari kontextusban a hangolás a rendszerek teljesítményének finomhangolását is magában foglalja. Ilyenkor például motorhangolás, üzemanyag- és gyújtás-vezérlés, illetve ECU-tuning révén javítható a teljesítmény, a gazdaságosság vagy a környezeti terhelés.

Kalibrációs értelemben a hangolás a mérőeszközök összehangolását jelenti a nemzetközi vagy nemzeti standardokkal. A nyomonkövethetőség és a nyomkövethetőség kulcsfontosságú a mérési eredmények hitelességéhez.

A folyamat tipikusan a megfigyelésből kiinduló állítás, a teljesítmény ellenőrzése és szükség szerinti újrahangolás lépéseit tartalmazza, gyakran dokumentálva a módosításokat és az eredményeket.