hangképek

Hangképek vagy hangképeként értelmezett fogalom a magyar művészeti és zenei kritikában olyan alkotásokra utal, amelyek hangokkal, hangzásmódokkal igyekeznek vizuális vagy térbeli képeket, jeleneteket vagy hangulatokat felidézni. A kifejezés nem kizárólagos technikai terminus, inkább leíró jellegű fogalom, amely a hangmező különböző aspektusainak vizuális asszociációkhoz való kötődését hangsúlyozza.

Historikusan a hangképek fogalma a 20. század eleji programzenével és a modernista kritikával kapcsolódhat össze, amikor a zenei művek úgy törekedtek, hogy hangzásuk révén vizuális képeket vagy narratív benyomásokat sugalljanak. A fogalom később átterjedhet a filmzene, a rádióműsorok hangtervezése és a hanginstallációk területére is, ahol a hallás és a látvány összekapcsolásával jön létre a befogadóban képi élmény.

Jellemzői közé tartozik a timbrális gazdagság, a dinamikai és ritmikai változatosság, valamint a hanghelyzetek és rétegzések szimbolikus használata. A hangzás maga legyen képi vagy érzelmi állapot megidézésére irányuló, és gyakran törekszik a halló képzeletének aktivizálására. A hangképek lehetnek programzenei jellegűek, de megjelenhetnek hanginstallációk vagy audio-vizuális projektek formájában is, ahol a hang és a kép kölcsönhatásban teremtik meg a képi látványt.

Kapcsolódó területek: programzene, hanginstalláció, médiaművészet, hangképzés, soundscape. A terminus használata regionálisan és korszakonként eltérő lehet, és gyakran szinonimaként fordul elő a hangképszerű megközelítés kifejezéssel.

---