hangfrekvenciákat

Hangfrekvenciáknak nevezzük azokat a rezgések időbeli ismétlődésének sebességét, amelyeket hangként érzékelünk. A frekvencia mértékegysége a hertz (Hz), ami megmutatja, hány ciklus történik másodpercenként. A hallható tartományban az emberi hallás körülbelül 20 Hz és 20 000 Hz között van; ennél alacsonyabb frekvenciákat infrahangnak, ennél magasabbat ultrahangnak hívják. A hangfrekvenciák meghatározzák a hangmagasságot és a hangzás jellegét.

A hangok hangfrekvenciáinak felépítése különböző lehet: az alapfrekvencia (fundamentál) határozza meg a pitchet, míg a harmonikus frekvenciák—az alapfrekvencia többszörösei—hozzájárulnak a timbre-hez, vagyis a hangzástípushoz. A rezonanciák és a hangforrás tulajdonságai is befolyásolják, hogyan halljuk az adott hangot.

Mérés és elemzés során spektrumanalizátort vagy gyors FFT-t (Fast Fourier-Transform) használnak a frekvenciák megjelenítésére. A digitalis hangrögzítésnél a mintavételi frekvencia meghatározza, milyen legmagasabb frekvenciát lehet érthetően rögzíteni a Nyquist-tétel szerint; tipikus értékek 44,1 kHz vagy 48 kHz. A jel pontosságát és a dinamikát bitmélység (például 16 vagy 24 bit) határozza meg.

Alkalmazási területek között szerepel a zene- és hangrögzítés, a hangfeldolgozás és a beszédfelismerés, az akusztika és a különböző orvosi és technikai alkalmazások, ahol a frekvenciák szerepe kritikus. Gyakori példák a különböző hangmagasságok: az A4 hang frekvenciája 440 Hz körül van; más jeges hangok frekvenciái e körül változnak.