hadviselést

Hadviselés a fegyveres konfliktusok megvívásának gyakorlata és elmélete, amely a katonai eszközök és módszerek összességét foglalja magába. A kifejezés a had (háború) és a viselés (végrehajtás) szavakból származik. A hadviselés tehát a politikai célok elérése érdekében alkalmazott szervezett katonai műveletek összessége, a stratégiától a mindennapi végrehajtásig.

Három alapvető szintje van: stratégiai, operatív és taktikai. Stratégiai szinten a politika és a szövetségek összhangja a döntő; itt dől el például a fegyverkezés és a konfliktus elkerülésének módja. Operatív szinten a hadműveletek nagyobb egységekre irányulnak, erők mozgása és logisztika koordinációja történik. Taktikai szinten a harctéri cselekmények konkrét, rövid távú akciók.

Fő területei közé tartozik a hadi vezetés és szervezet, logisztika, haditechnika, hírszerzés és kommunikáció, valamint a kiber- és elektronikus hadviselés, információs műveletek és a pszichológiai hadviselés. A technikai fejlődés egyre nagyobb hatást gyakorol a hadviselésre, többek között a digitális hálózatok védelmére és a fegyverzet automatizálására.

Historiai áttekintés szerint a hadviselés az ókortól a modern korig folyamatosan alkalmazkodott a technikai feltételekhez és a politikai környezethez: a taktikai harcászatból a nagyszabású műveletek felé fejlődött, a 20. században pedig a konvencionális és atomháború világa mellett a többdimenziós, hálózatos hadviselés felé mozdult.

Napjainkban a hadviselés elmélete és gyakorlata a nemzetközi védelem és a katonai stratégia szívében áll. Oktatása és kutatása a nemzetközi jog, a stratégiai tervezés és a technológiai fejlesztések összefüggéseit vizsgálja, egyre nagyobb hangsúlyt kap a kiberhadviselés, az űrbeli tevékenységek és az információs hadviselés.