gyertyák

A gyertyák viaszból készülő éghető tárgyak, melyekben egy kanóc biztosít tüzet. Meggyújtva fényt adnak, a viaszból olvadó anyag táplálja a lángot. Használják világításra, illatosításra és díszítésre otthonokban vagy közösségi helyeken.

Gyakori formáik közé tartoznak a hosszú, vékony taper gyertyák, az oszlopos (tömb) gyertyák, a votív gyertyák, a teafények és más különleges alakú vagy illatos változatok.

Különböző viasztípusokat használnak: paraffin (általában kőolaj-alapú), méhviasz, illetve növényi viaszok, például szója- vagy pálmaviasz. A kanóc általában pamutszálból készül, sok gyertyában pedig keverékek vannak, amelyek a égési tulajdonságokat befolyásolják.

Az égés során fontos, hogy a teljes olvadási tócsát kialakuljon, ezzel elkerülhető a tükör- vagy tunneling jellegű égetés. A kanócot általában 3–5 mm-re vágják a láng méretének szabályozásához és a koromképződés csökkentéséhez. Biztonsági tippek: soha ne hagyják felügyelet nélkül, tartsák távol a gyúlékony anyagoktól, helyezzék hőálló felületre, és égés után biztonságosan oltják el a gyertyát.

Történelem és használat: a gyertyák ősi eredetűek; korai változataik általában állati zsírból vagy méhviaszból készültek. A paraffin viasz a 19. században jelent meg, ezzel lehetővé vált a tömeggyártás. Ma a gyertyákat világításra, vallási és világi ceremóniákra, aromaterápiára és dekorációra használják.

Kulturális jelentőség: a gyertyákat sok hagyományban használják szertartásokon és ünnepeken, például az adventi koszorúkban, hanukai menorában vagy buddhista rituálékban. A fényt, az emlékezést és a megbékélést szimbolizálják, különböző kontextusokban.